Úgy indult ez a nap is, mint az összes többi. A fiatalok felkeltek, reggeli közben beszélgettek, végül kocsiba ültek, és elindultak az iskolába. Mindkettejüknek volt egy különös érzései, de nem tudták mi az. Az iskolában nem történt semmi szokatlan, de az érzés bennük maradt. Galmon felment egyik szünetben az angolosokhoz.

- Vivus! Suli után megnézzük a karácsonyi vásárt? Hamár mindjárt karácsony, akár oda is el kellene nézni.

- Mehetünk. Hány órád van?

- Hat mint mindig. Neked? 

- Elméletileg hat, bár szerintem el lesz engedve az utolsó kettő. Max elkérem a gépedet, de megvárlak.

- Nagyon helyes! Várj csak meg! - mondta Galmon mosolyogva.

 Mindketten elmentek órára. A nap eltelt, semmi különös nem történt. Órák után beültek az autóba, és elindultak a vásárba. Nagy nehezen sikerült leparkolniuk, és elkezdtek körbenézni. Nem ittak még forralt bort sem, mivel az alkohol, és bármi egyéb szer hatására, kivéve a nikotin és a koffein, gyengül az erejük. Egyszer csak Vivus odafordul Galmonhoz. 

- Rossz érzésem van...és egyre erősödik.

- A nagy baj az, hogy nekem is! Ott valamiért gyűlik a tömeg, nézzük meg mi történt.

Elindultak, ahol a tömeg összegyűlt.Egy ember állt a tér közepén, és egy kést fogott egy lány nyakához. A rendőrség már ott volt, és tőlük követelt dolgokat az ember. Ez mindkettejüket hidegen hagyta volna, csakhogy amikor megfordult a támadó, meglátták ki az áldozat. Regi volt, az egyik barátjuk.

- Nem hagyhatjuk, hogy baja essen!- mondta idegesen Galmon.

- Nyugi! Ha itt csinálunk valamit, nagyvalszeg megtudják kik is vagyunk valójában, és nem akarom, hogy az eddigi munkánk kárba vesszen! És halkabban, felhívod ránk a figyelmet!- Nyugtatta Vivus.

 - De nem áldozhatjuk fel a barátunkat! Figyi, megidézek egy árnyékfalat, eltávolítom az embert Regitől, kicsit leamortizálod a jegeddel, fogod Regit elviszed, én leeresztem a falat és találkozunk a kocsinál. Így megfelel?

- A kezed járjon, ne a szád! - Kacsintott oda Vivus

Galmon elkezdte felhúzni a falat. Mindenki meglepődött, hogy az árnyékokból egy átláthatatlan fal jött létre. Ekkor átlépett rajta, és a mozgás manipulációs képességével arrébb állította a támadót. Ekkor Vivus megidézett néhány jégtüskét, és kicsit kicsipkézte. De a fal elkezdett eltűnni.

- Mi a franc van Galmon???? 

- Nem tudom! Fogd Regit és tűnés!

A fal csak ereszkedett szüntelenül, már majdnem látszottak. Vivus eltűnt a jégben, Galmon meg próbálta fent tartani a falat, amikor meg végleg szertefoszlott, egyszerűen eltűnt egy árnyékban. Ahogy megvolt beszélve, az autónál találkoztak. 

- Ez nagyon közel volt...Lehet legközelebb csak a mozgásirányítás kéne. - mondta lihegve- Hogy vagy Regi?

- Hála nektek megvagyok. Nagyon köszönöm!!!!! -ekkor egyszerre borult mindkettejük nyakába.

- Valakivel vagy egyedül voltál itt? -kérdezte Vivus

- Dorinával voltam, de ő már hazament, éppen én is menni akartam mikor elkapott ez az ember. De egyébként mik vagytok???

- Majd egyszer elmondjuk, de most hazaviszünk.

- És soha senkinek nem beszélhetsz erről!- vágott Vivus a szavába.

- Rendben és még egyszer köszönöm.

 Ekkor beültek a kocsiba, elvitték Regit haza, és ők is hazamentek. A különös érzésük beigazolódott. Mindketten lefürödtek, megvacsoráztak. Galmon elkezdte olvasni az Ősök Könyvét, hogy kiderítse mi történt vele, Vivus meg netezett egy kicsit. Végül elrakták magukat másnapra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.